Október 21-ről 22-re, szerdáról csütörtökre virradó éjszaka tetőzik az Orionida meteorraj, amely az év egyik leggyorsabb hullócsillagait produkáló meteorraja.
A maximum idején ideális körülmények között óránként mintegy 15 meteort láthatunk majd az égbolton. A megfigyelést az éjszaka első felében még zavarja a fé-nyes Hold, amely azonban hajnali fél háromkor lenyugszik. Ezt követően már sötét égbolt alatt gyönyörköd-hetünk a hullócsillagokban, melyekből hajnalban láthatjuk a legtöbbet. Az Orionidák különlegessége, hogy a hullócsillagokat okozó szemcsék a híres 1P/Halley-üstökös által hátrahagyott törmelékből származnak.
Meteorok a Halley-üstökös nyomában
Az Orionida meteorraj a Halley-üstökös által hátrahagyott por- és törmelékanyagból származik. A Föld éven-te kétszer is keresztezi a Halley-üstökös pályáját, ilyenkor ütközik az üstökös által hátrahagyott törmelékárammal. Az októberi találkozás során alakul ki az Orionidák meteorraja, május elején pedig ugyanezen üstökös törmelékéből az Éta Aquaridák meteorjai tűnnek fel.
Hajnalban érdemes keresni az Orionidákat
Az Orionidák radiánsa, vagyis az a pont az égbolton, ahonnan a meteorok látszólag szétsugárzanak, október 21-én este tíz előtt kel fel. A 79%-os dagadó Hold fénye ekkor még megnehezíti a hullócsillagok megpillantá-sát. Érdemes a hullócsillag lest hajnalra időzíteni, fél három körül ugyanis lenyugszik a fényes Hold, a meteor-raj radiánsa pedig hajnali 5 órára 59 fokos magasságban delel. Ez azt jelenti, hogy hajnalban a déli égbolt irányába, magasan a fejünk fölé nézve jónéhány szép és gyors hullócsillagot megpillanthatunk, óránként mintegy 15 meteorra lehet számítani. Az Orionidák jellegzetes tulajdonsága a nagy sebesség. A raj meteorjai körülbelül 66 kilométeres másodpercenkénti sebességgel, vagyis közel 240 ezer ki-lométeres óránkénti sebességgel találkoznak a Föld légkörével. Az égbolton így egészen gyorsan, álta-lában a másodpercnél rövidebb idő alatt szaladnak végig.
Honnan és mikor érdemes megfigyelni őket?
A legtöbb hullócsillagot sötét, fényszennyezéstől távoli helyről láthatjuk. Érdemes olyan megfigye-lőhelyet választani, ahol a látóhatár nagy része szabad, és nincsenek a közelben erős fényforrások. A mete-orvadászathoz célszerű melegen öltözni, kényelmesen hátradőlni vagy lefeküdni, hiszen hosszabb időn ke-resztül fogjuk az égboltot figyelni.
A meteorraj október 2. és november 7. között aktív, a maximum pedig viszonylag széles, időben elhúzódó. Ezért aki október 21-ről 22-re virradó éjszaka nem tud észlelni, annak érdemes a az előtte vagy utána levő éjszakán is próbálkoznia.
Egy üstökös, amit nem kell megvárnunk
Halley-üstökös az egyik legismertebb periodikus üstökös. Ellipszis alakú pályáján körülbelül 76 év alatt kerüli meg a Napot. Legutóbb 1986-ban haladt el a Nap közelében, következő visszatérése pedig 2061-ben várható.
Bár magát az üstököst csak ritkán láthatjuk, az általa hátrahagyott törmeléknek köszönhetően minden évben találkozhatunk a nyomaival. Ez teszi különlegessé az Orionidákat: miközben a Halley-üstökösre még évtizedeket kell várnunk, az általa hátrahagyott porszemcsék minden ősszel megjelennek az éj-szakai égbolton.
Érdemes tehát október 22-én, szerdán hajnalban egy órát eltölteni tiszta és fényszennyezés mentes ég alatt, gyönyörködni a hajnalra magasra emelkedő Orion csillagképben, és megpillantani néhány Orionida hullócsilla-got, a Halley üstökös hátrahagyott örökségét.
A jelenségről és annak megfigyeléséről részletesen olvashatunk a Svábhegyi Csillagvizsgáló kap-csolódó szakmai cikkében az Univerzum hírei blogoldalon: https://svabhegyicsillagvizsgalo.hu/hirek/egi-jelensegek-pro/orionidak-a-halley-ustokos-nyomaban-erkezo-meteorok
