Hogyan mesélnek egymásnak a rajzok és a szövegek Janikovszky Éva és Réber László klasszikussá vált képeskönyveiben? Vigyikán Villő új kötete, a Képszövegek hálójában – Janikovszky Éva és Réber László közös történetmesélése arra hívja az olvasókat, hogy a jól ismert történetek mögött rejlő összefüggéseket is felfedezzék.

A Trend Kiadó gondozásában október 26-án megjelent könyv a magyar gyermekirodalom két meghatározó alkotójának közös munkásságát vizsgálja új szempontok alapján.

Több van a rajzok és a szövegek mögött, mint elsőre gondolnánk

Janikovszky Éva humoros, gyermeki nézőpontból megfogalmazott történetei és Réber László néhány vonallal életre keltett figurái generációk számára jelentenek meghatározó olvasmányélményt. Könyveikben a hétköznapi családi helyzetek, a felnőttek és gyerekek közötti félreértések, valamint a két korosztály eltérő gondolkodásmódja egyszerre kínálnak szórakoztató és elgondolkodtató pillanatokat.

A látszólag egyszerű történetek azonban jóval összetettebbek annál, mint amit első olvasásra észrevehetünk. A rajzok ugyanis nem csupán illusztrálják a szöveget: gyakran új jelentéseket adnak hozzá, árnyalják az elbeszélő mondanivalóját, vagy éppen finom iróniával ellenpontozzák azt. Egy gesztus, egy testtartás vagy a háttérben megbújó részlet olyan információkat is közvetíthet, amelyek szavakkal nem jelennek meg.

Vigyikán Villő könyve ezt a különleges kép- és szövegkapcsolatot állítja a középpontba. Megközelítésében Janikovszky Éva és Réber László egyenrangú történetmesélők, akiknek alkotásai együtt teremtik meg a történetek teljes jelentését. Az olvasónak így nemcsak a mondatokat érdemes követnie, hanem a képek apró részleteire is figyelnie kell.

Ismerős könyvek, új összefüggések

A Képszövegek hálójában nem áll meg az egyes művek elemzésénél. A szerző azt is megmutatja, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző kötetekben visszatérő szereplők, helyzetek, nyelvi fordulatok és vizuális motívumok.

A kapcsolatok feltérképezéséhez a gráfelmélet eszközeit is felhasználja. Ez a megközelítés segít láthatóvá tenni azokat az összefüggéseket, amelyek több könyv együttes olvasásakor rajzolódnak ki. A művek közötti hasonlóságok mellett az eltérések is fontos szerepet kapnak, hiszen ezek új értelmezési lehetőségeket kínálnak, és megmutatják, mennyire sokféleképpen közelíthetők meg ugyanazok a témák.

A tanulmánykötet a könyvek keletkezéstörténetébe is betekintést enged. Több ismert mű korábbi változatai folyóiratokban jelentek meg, így a különböző közlések összehasonlítása azt is megmutatja, miként alakult a történetmesélés az egyes változatokban.

A kutatás egyik különösen érdekes eredménye a Népszabadságban megjelent, több éven át folytatódó sorozatközlések feltárása. Vigyikán Villő szerint ennek korábban nem volt nyoma a szakirodalomban, noha a napilap az érintett időszakban több mint 700 ezer példányban jelent meg. A felfedezés új adalékokkal szolgálhat Janikovszky Éva és Réber László műveinek korabeli fogadtatásához is.

Három könyvpár, három új olvasási lehetőség

A kötet három könyvpár részletes elemzésén keresztül mutatja be, milyen új jelentéseket fedezhetünk fel, ha egymás tükrében olvassuk az alkotásokat.

Az Az úgy volt… és A Hét Bőr a kamaszkor különböző ábrázolásain keresztül kerül egymás mellé. A Már óvodás vagyok és a Már iskolás vagyok összevetése a gyermekkor fontos átmeneteire, az önazonosság alakulására és a felnőttekhez fűződő kapcsolatokra irányítja a figyelmet.

Az Örülj, hogy fiú! és az Örülj, hogy lány! párhuzamos vizsgálata pedig a nemekhez, a családi szerepekhez és a társadalmi elvárásokhoz kapcsolódó kérdéseket helyezi előtérbe. A két könyv összeolvasásakor a humor és az irónia mellett azok a minták is láthatóvá válnak, amelyek meghatározzák, mit gondolunk a fiúkról, a lányokról és a felnőttek szerepéről.

A műelemzések egyik fontos tanulsága, hogy a gyerekek és a felnőttek nézőpontja egyaránt tartogathat felismeréseket. A történetek nem egyszerűen az egyik vagy a másik fél igazát hangsúlyozzák, hanem arra ösztönöznek, hogy megértsük a különböző gondolkodásmódok mögött rejlő tapasztalatokat.

Miért aktuális ma is Janikovszky Éva és Réber László munkássága?

Vigyikán Villő tanárként is fontosnak tartja, hogy ezek a művek az empátiára, az önreflexióra és a másik ember szempontjainak megértésére ösztönöznek. A hétköznapi helyzetek humoros bemutatása mögött olyan kérdések húzódnak meg, amelyek ma is aktuálisak: hogyan viszonyulunk egymáshoz, milyen elvárásokat támasztunk másokkal szemben, és mennyire vagyunk képesek felismerni saját tévedéseinket?

A szerző szerint a képek és a szövegek együttes értelmezése a mai vizuális kultúrában is alapvető készség, amely az oktatásban a jelentőségéhez képest kevés figyelmet kap. A Képszövegek hálójában ezért nemcsak irodalmi elemzéseket kínál, hanem a képes történetmesélés tudatosabb befogadásához is szempontokat ad.

A könyv a gyermekirodalom kutatói mellett pedagógusoknak, könyvtárosoknak és mindazoknak érdekes olvasmány lehet, akik szívesen térnek vissza a magyar gyermekirodalom klasszikusaihoz. A konkrét műelemzések önállóan is olvashatók, az elméleti és keletkezéstörténeti fejezetek pedig tovább bővítik a Janikovszky–Réber-könyvek világáról alkotott képünket.

Vigyikán Villő kötete végső soron arra emlékeztet, hogy a régi kedvenceket is érdemes újra elővenni. Néha elég egy apró rajzrészlet, egy ismerős mondat vagy egy másik könyvvel felfedezett párhuzam ahhoz, hogy egészen másként lássuk azt a történetet, amelyet korábban már jól ismertnek hittünk.

Link: https://mora.hu/konyv/kepszovegek-halojaban-janikovszky-eva-es-reber-laszlo-kozos-tortenetmeselese