Az elmúlt években szinte minden nagyobb fesztiválon, koncerten és buliban találkozhattunk az úgynevezett repohárral.

A rendszer első hallásra tökéletesen hangzik: ne használjunk több ezer eldobható műanyag poharat egyetlen éjszaka alatt, hanem legyen egy tartós pohár, amit újra és újra használunk. Kevesebb szemét, tisztább fesztiválok, kisebb környezeti terhelés.

De vajon tényleg ennyire egyszerű a történet? A repohár valóban a fenntarthatóság egyik sikersztorija, vagy inkább egy olyan üzleti modell, amely zöld köntösben új bevételi forrást teremt?

A kiinduló ötlet valóban jó

A bulikon és fesztiválokon korábban rengeteg egyszer használatos műanyag pohár fogyott el. Egy nagyobb rendezvény alatt akár százezres nagyságrendben is keletkezhetett hulladék csak poharakból. Ezek jelentős része a kukában, rosszabb esetben a földön végezte.

A többször használatos pohár erre kínált megoldást: ugyanazt a poharat sok alkalommal lehet használni, majd megfelelő tisztítás után újra forgalomba helyezni. Elméletben tehát egyetlen repohár több tucat vagy akár több száz eldobható poharat válthat ki.

A probléma nem maga az újrahasználható pohár ötlete. A kérdés inkább az, hogyan működik a rendszer a gyakorlatban.

A vásárló nem visszavált, hanem „belép” egy rendszerbe

A legtöbb helyen a repohár úgy működik, hogy amikor megkapod az első italodat, fizetsz egy úgynevezett pohárdíjat. Ez jellemzően körülbelül 600 forint.

Régebben sokan azt gondolták, hogy ez egy egyszerű betétdíj: elviszed a poharat, majd amikor leadod, visszakapod a pénzedet.

A valóságban azonban ez sok helyen nem így működik. A pohár leadásakor nem feltétlenül kapsz vissza pénzt, hanem egy műanyag tokent kapsz, amelyet csak egy következő alkalommal tudsz felhasználni. Vagyis a pénzed nem kerül vissza hozzád. Bent marad a rendszerben.

Mi történik azokkal a poharakkal, amelyeket nem visznek vissza?

Itt kezdődik a rendszer egyik legnagyobb kérdőjele.

Ha valaki egyszer elmegy egy fesztiválra vagy buliba, vásároltatnak vele egy repoharat, majd hazamegy vele vagy kidobja, akkor a körforgás megszakad. Egy újrahasználható pohár csak akkor környezetbarát, ha valóban sokszor használják. A gyártása ugyanis energia és alapanyag igényes. A műanyag előállítása, szállítása, tisztítása és későbbi feldolgozása mind környezeti költséggel jár.

Egy egyszer használatos pohárhoz képest lehet jobb választás, de csak akkor, ha valóban újra és újra használják.

A repohár üzleti oldala

A rendszernek van egy kevésbé hangsúlyozott pénzügyi oldala is.

Több ezer vagy százezer látogató esetén minden egyes pohárdíj komoly összeg lehet. Ha a vendégek egy része nem váltja vissza vagy nem használja fel később a tokenjét, az ott maradó pénz jelentős bevételt jelenthet. Ráadásul a rendezvény szervezői számára egyszerűbb lehet egy olyan rendszer, ahol nem kell minden pohár után készpénzzel vagy bankkártyás visszatérítéssel foglalkozni.

A kérdés ezért jogosan merül fel: a repohár elsősorban környezetvédelmi megoldás, vagy egy pénzügyi modell?

A „zöld” üzenet mögött is lehet marketing

A fenntarthatóság ma nagyon erős marketingértékkel bír. Egy fesztivál vagy rendezvény könnyen kommunikálhatja magáról, hogy környezetbarátabb lett, ha elhagyta az egyszer használatos poharakat. De önmagában attól, hogy egy terméket újrahasználhatónak nevezünk, még nem lesz automatikusan környezetbarát.

A valódi kérdések ezek:

• Hányszor használják újra ugyanazt a poharat?
• Mennyi pohár veszik el évente?
• Mennyi energiát használ fel a mosás és szállítás?
• Mi történik a sérült, kidobott poharakkal?
• A fogyasztó valóban visszakapja a pénzét?

Ezekre a kérdésekre nem mindig kapunk egyértelmű válaszokat.

A pénzügyi oldal

Egy 600 Ft-os repohárdíj esetén:

a pohár gyártási ára 150–300 Ft, 
ipari mosás költsége néhány forinttól akár 10–20 Ft/pohár összegig is terjedhet
a fennmaradó rész fedezheti a működtetést,
a vissza nem váltott poharak után pedig a rendszerben maradhat bevétel.

Környezetvédelmi szempontból

1–5 használat után a repohár előnye kérdéses.
20–50 használat után már általában kedvezőbb lehet.
100+ használatnál jelentős előnyt adhat.

A repohár csak nagy forgási számmal válik igazán hatékonnyá.

Akkor most jó vagy rossz a repohár?

A válasz: önmagában nem rossz, de nem is automatikusan zöld megoldás.

Egy jól működő rendszerben a repohár tényleg csökkentheti a hulladékot. Ehhez azonban szükség lenne valódi visszaváltásra, átlátható működésre és arra, hogy a fogyasztó ne érezze úgy: egy kötelező vásárlással finanszírozza a rendszert.

Egy igazán környezetbarát modellben a vendég visszaadja a poharat, visszakapja a pénzét, a pohár pedig újra használatba kerül. Ha viszont a rendszer úgy működik, hogy a vásárlóval kifizettetnek drágán egy műanyag poharat, majd a pénze egy része bent marad egy digitális vagy fizikai zsetonrendszerben, akkor jogosan merül fel a kérdés:

nem lehet, hogy a repohár inkább üzleti szolgáltatás, mint környezetvédelmi forradalom? 

A fenntarthatóság nem attól lesz valódi, hogy valamit zöldnek nevezünk. Attól lesz valódi, ha a teljes rendszer – a gyártástól a használaton át az újrahasznosításig – valóban kevesebb terhet jelent a bolygónak.